0.rész-Mr.EgoDallas

Június 12.

Nyári szünet...Másnak ez a suli végét és a bulizások kezdetét jelenti. Ellentétben a többi velem egykorú 16 évesekkel,én nekem ilyenkor kezdődik a kemény munka. Edzések,tornák. Ezek mind kapcsolódnak a kézilabdához. Az én sportom,és egyben az én életem. Mi nem ribiskedünk. Mi sport emberek vagyunk. Na jó majdnem mindenki... Van egy lány. A neve Peyton Sawer. Egyszerűen utál,bár az érzés kölcsönös. Apropó bemutatkozom. A nevem Rebecca Miller,egy átlagos 16 éves lány. A LATHC nevű csapatban kézilabdázok. Éppen egy nagyon jó álomba jártam,amikor is azt éreztem,hogy valaki rám ugrik. Az a valaki nem más,mint az ikertesóm. Gaby. Egyszerűen imádom! Megértő,kedves,jó humorú. Nagyszerű testvér. Rengeteget lehet vele hülyülni. Külsőleg,az arcunk ugyanolyan,csak a hajunk színe más. Én barna vagyok,ő pedig vörös,ami érdekes,ugyanis anya szőke,apának pedig fekete haja van.Na,de térjünk is vissza a reggelre.
-Jó reggelt!-üvöltötte az arcomba.

-Menj Alaszkába!-dobtam meg egy párnával.

-De ott hideg van-nyavalygott.

-Istenem-sóhajtottam.

-Úúú!Öltözhetek nálad?És meg csináljuk egymás haját?-csillogott a szeme. Igen mániánk,hogy nem tudunk egymás nélkül felöltözni. Igen...Furák vagyunk. Nem is kicsit. Elkezdtünk készülődni,ugyanis kilenckor edzés van. Gyorsan felöltöztünk..Őszintén mondva,nem hasonlítunk annyira egymásra,de van amikor még anya is össze kever minket.Felcopfoztuk a hajunkat,majd felkaptuk a tegnap kikészített edzés cuccunkat.Lesietve a földszintre,bekaptunk egy-egy szendvicset,majd felhúztuk a Nike Roshe Run cipőinket,majd felpattanva a biciklinkre elindultunk az edzésre,amit a helyi sportcsarnokban tartjuk.Már félúton voltunk,amikor Gaby felsóhajtott.
-Történt valami?-kérdeztem.
-Most üzent a Dorine,hogy nem lesz edzésen.
-Akkor ki tartja meg?-kérdeztem felháborodottan,ugyanis utálom,hogy ha más tartja meg az edzésünket.
-A fiúkkal edzünk-mondta félve,ugyanis tudta ,hogy elég rendesen ki fogok akadni.És hogy miért?A fiúk edzőjét Laci bácsit,konkrétan utálom.A viccei pocsékok,néha még bunkó is és folyton a lányok seggét nézi.Rühellem!
-Hogy mi?A Gyulaival?Pont vele?Istenem,miért versz engem?
-Nyugi.Majd valahogy csak kikészítjük-nevetett.Pár perc múlva ott is álltunk a csarnok előtt.Belépve,kifújtam a levegőt és lenyugtattam magam.Lezártuk a bicikliket és indultunk is az öltözők felé.Már a folyosó elején hallottam a lányok hangját.4-es öltöző...Ez az a hely,ami csak a mi helyünk.Tele van képekkel minden,közös emlékek.Beléptünk.
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre Gabyval.
-Hello!-kezdte el énekelni Ab.
-It's me-folytattam.Mindenkit imádok a csapatból,de a legjobban Abbyt,Gabyt,Biat,Sarat és Emilyt.Ők öten az én legjobb barátnőim.Egyszerűen imádom őket...
-Ez a szám már lejárt lemez!-kiáltott nekünk Sara.
-Ha ha ha-nevettem gúnyosan.Gyorsan leültünk Gabyval a nekünk "kijelölt" helyre,majd elkezdtem öltözni.Felkapva a kulacsunkat,elindultunk befelé.Pár fiú,már bent hülyült.
-Sziasztok!
-Helló!-köszönt vissza James.Ő a legjobb fiú barátom.
-James!-ugrottam a nyakába,de persze gyorsan abba is hagytam,hiszen tudom,hogy Bia fülig szerelmes belé.Hirtelen hangos üvöltésre lettünk figyelmes.Na vajon ki lehet?Hát persze,hogy a Gyulai.
-Sorba álljatok!-mindenki sóhajtva beállt-Rendben!Melegítsetek be,a többit utána mondom!-azzal ott hagyott minket.Ugye milyen jó kis edző?Gyorsan bemelegítettünk,belőttük a kapust,majd végre-sajnos- megérkezett Lackó is.
-Jaj,maradt volna ott ahol volt!-sóhajtott Gaby.Imádom ezt a csajt!Amúgy pedig,hogy miért merjük kikészíteni?Volt egy kis incidense,ami miatt nem büntethet meg más csapatából senkit.
-Gabriela!-szólt rá.
-Igen az a neve!-gúnyolódott Bia.
-Jó lányok elég!Páros csapatok lesznek!Egy fiú egy lány.Mondom is!-majd elkezdte sorolni.Egészen addig nem figyeltem,ameddig ki nem mondta a nevem.-Rebecca Miller és Cameron Dallas-a neve ismerős volt,hiszen videózik,viszont egyáltalán nem rajongok érte.Sőt azt sem tudom,hogy néz ki!
-Azt sem tudom ki ő!
-Új fiú,most igazoltuk New Yorkból!Egy labda és most nyomás-grimaszoltam egyet,majd elindultam a fiú keresésére.Öt perc után végre csak bele botlottam.
-A te labdád vagy az enyém?-kérdezte.
-Neked is szia!Amúgy az enyém-jelentettem ki.
-Nekem nyolc!-rántott vállat.Istenem,hogy én mindig ilyen bunkó,tapló embereket kapok.Felkaptam a labdámat,majd vissza tértem Mr.EgoDallashoz.
-Rendben!Akkor most álljunk az egyik hatoshoz.Kapusok a kapuba.Páronként ahogy beosztottalak titeket!-felálltunk oda ahova Lacika rendelt minket.Természetesen ki mást,mint minket tettek legelőre.Na jó...Ez a nap már nem is lehetne jobb...
-Istenem...-mormogta az orra alá Cameron alig érthetően.
-Most meg mi van?-kérdeztem felháborodottan,mégis suttogva.
-Mi van?Egy ilyen elviselhetetlen lánnyal még életemben nem volt még szerencsém-tisztán lehetett hallani a gúnyt a hangjában amitől kedvem lett volna falra mászni.
-Igen?Azért,mert nem vagyok az a cicababa akikkel eddig voltál?Mert nem olvadok el tőled,és nem hagyom,hogy kihasználjanak?Mert merek vissza szólni?Mert nem érdekel,hogy híres vagy?Bocsánat,hogy megrontottam az eddigi imidzsed Mr.Tökély-csak úgy jöttek a szavak,ami kicsit hangosabb is volt,ugyanis a hátam mögött Peyton röhögve szólt hozzám.
-Komolyan mondom,rosszabb vagytok,mint a rossz házasok-nevetett,amit egy kedves fintorral díjaztam.
-Gyerekek,figyeltek rám?-tapsolt Gyulai.
-Folyton-vágott vissza Gaby.
-Na a feladat a következő.Végig szlalom,majd az egyik kapus bedobja a labdát,aki megszerzi a labdát egyértelműen az a támadó,aki pedig nem az a védő.Mindenki értette?-tette fel a költői kérdést,imádott edzőnk.Természetesen mi kezdtük Cameronnal.Amúgy kifejezetten ügyes,viszont nem kéne "féltenie" azért mert lány vagyok.Miután lefutottuk,azonnal meg is szóltam.
-Mi van a Mr.Tökéletesség ki kap egy lánytól?
-Te nem csak egy lány vagy.Olyan más vagy mint a többi.-egy pillanatra azt hittem,hogy tényleg megváltozott.-De amúgy csak hagytalak.Nem akartalak lealázni-kacsintott.
-Kihívlak!-szólaltam meg hirtelen,amit később meg is bántam.
-Miben?
-Aki több gólt lő a mai edzésen,az nyer-találtam ki gyorsan valamit.
-Jó,de ez így uncsi kell valami tét...Mondjuk a vesztes bele ugrik fehérneműben a kinti tóba-mosolygott perverzen.Annyira megakartam nyerni,hogy nem tudtam ép ésszel gondolkodni.
-Rendben!-fogtam vele kezet.
-Te vöröske!-szólt oda Gabynak.Na ezt nem kellett volna,ismerem a testvérem.
-Igen Loc Nessi szörny?-kérdezett vissza tök természetesen.Muszály volt elmosolyodnom.
-Tudod fogadtunk és elvágnád,tudod,hogy hivatalossá tegyük.
-Persze-mosolygott,majd rávágott egy nagyot Cameron kezére,aki azonnal el is rántotta onnan.-El van vágva.Ja és ha még egyszer vöröskének hívsz,letöröm az ujjaidat,és egyesével feldugom a seggedbe!-mondta azzal angolosan távozott a helyről.
-Ez a lány ijesztő-mondta.
-A testvérem.Ikrek vagyunk-döbbent arcával együtt ott hagytam,majd beálltam.Mi jövünk.Hajrá!Már az edzés vége felé jártunk,amikor is döntetlen volt.Amúgy vezetnék eggyel,csak ez az idióta eljátszotta,hogy megsérült,amikor meg odarohantam akkor felállt és elvezette a labdát.Ez így nem fer.Rohadtul nem.Utolsó támadás...Gyerünk Rebecca.Csak megszerzed a labdát,és koncentrálsz.Laci bedobta a labdát,viszont megszereztem.És bedobtam.Diadalas mosollyal az arcomon álltam Cameron elé.Az edzésnek vége lett,azaz nyertem.Lacika kiengedett minket.A többiek bementek az öltözőbe,de mi Cam-mel egyenesen a csarnok melletti tóhoz.Cameron el kezdett vetkőzni,és akaratom ellenére is oda pillantottam.Öhm na jó...Nem akartam bámulni,de...Az a test...Úgy látszik kelleténél is tovább bámultam,ugyanis Cam meg is szólt.
-Na mi van?Csak nem vagyok túl tökéletes?
-Kapd be Dallas!-mutattam meg neki szép nőiesen középső ujjam.-Gyerünk-akartam volna meglökni Cameront,de ő megfogta a kezem és belehúzott magával.Szerencsére nem volt velem a telefonom,különben esküszöm,hogy itt helyben megfojtottam volna.Csak egy volt a probléma.Egy lenge,vékony szürke trikó volt rajtam,amin elég hamar átütött a fehér sportmelltartóm.
-Ú...Fehér melltartó?A kedvencem...Úgy látom elég szép darab...-tetetett megvizsgáló arcot.Na igen...Így történt,hogy megismertem a híres Cameron Dallast...És azt hiszem,így is szerettem belé...